Tanulmányok kimutatták, hogy a leggazdaságosabb választás az aszfaltburkolat.
Ha az útburkolat-rehabilitáció merev rétegszerkezeti elemeket érint, akkor ezeket teljes terjedelmükben el kell távolítsuk. Ezzel szemben ha aszfaltról van szó, akkor teljesen elegendő a legfelső réteg újrakészítése vagy egyszerűen egy új réteg ráterítése a meglévő burkolatszerkezeti összletre. Nagy megtakarítást jelent, ha az alsó rétegeket érintetlenül hagyhatjuk – Ez a felújítási/rehabilitációs filozófia indokolja, hogy az aszfaltot „örökké tartó burkolat”-nak lehet tekinteni.
A Kansasi Állami Egyetem kutatói kimutatták, hogy a gyéren lakott térségeken átvezető államközi gyorsforgalmi utakat háromszor drágább építeni és fenntartani, ha nem aszfaltból készülnek.
Ohio államra vonatkozó gazdasági számítások azt mutatták, hogy a teljes életciklusra vonatkoztatott teljes költség aszfaltburkolattal épített utak esetében a legtöbb esetben 25 – 70%-kal kisebb, mint az egyenértékű műszaki teljesítményű betonutak esetében.
2002-ben a „Benelux Bitumen” gazdaságossági számítást végzett az Antwerpen körüli körgyűrű tárgyában. – A Projekt 12km főközlekedési és 30 km mellékút építését és a követő 40 éves életszakaszát vizsgálta, – csak a létesítés (*) és a követő 40 év fenntartási/szükséges felújítási költségeit. (*): A „létesítés” az alépítményig visszabontott állapotról indult.) A fenntartás/felújítás teendőit/költségeit az alábbi módon vették tekintetbe:
Aszfaltburkolatú változatnál:
-
Minden-éves csekély fenntartási műveletek
-
15 és 30 év elteltével a Kopó és a Felső-kötőréteg felmarása és újraépítése;
Betonburkolatú változatnál:
-
Minden-éves csekély fenntartási műveletek + a 40 év végén a burkolat teljes feltörése és újraépítése.
-
Közbenső komolyabb fenntartás/felújítás nem lett költségelve, még a hézag-kitöltések megújítása SEM!
Mondanunk sem kell: AZ ASZFALT A GAZDASÁGOSABB!